A ház körüli csapadékvíz-elvezetés lényege, hogy a tetőről, a teraszról és a burkolt felületekről lefolyó víz zárt, tervezett úton jusson el a házfaltól távoli befogadóig: szikkasztóba, gyűjtőtartályba vagy, ha a helyi szabályok engedik, a csapadékcsatornába. A terep mindenhol a háztól elfelé lejtsen, a lefolyócső ne a lábazat tövébe ürítsen, és a tetővíz ne kerüljön a talajba a fal mellett. ICF háznál ez különösen fontos, mert a betonmagba bejutott nedvesség nagyon lassan távozik.
Miért ICF-kérdés is ez
Az amerikai Building Science Corporation független elemzése szerint a hőszigetelt zsaluelemből épült ICF fal nagyon tartós, feltéve, hogy a csapadékvíz kezelésének részletei jól készülnek el. Ugyanez az elemzés rögzíti, hogy a fal alig képes nedvességet pufferelni, és a két polisztirol réteg közé zárt beton nagyon lassan szárad. A polisztirol zsaluelem zárt cellás anyaga magát a vizet alig szívja fel, a hézagok, a csatlakozások és a betonmag viszont igen.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a víz elleni védekezés nem a vízszigetelésnél kezdődik, hanem a tetőn. Minél kevesebb víz jut a fal közelébe, annál kevesebb terhelés éri a lábazatot és a vízszigetelést, amelyek az utolsó védvonalat jelentik.
A víz útja
| Szakasz | Feladat | Tipikus hiba |
|---|---|---|
| Tető, ereszcsatorna | A tetővíz összegyűjtése | Alulméretezett vagy eldugult csatorna, túlcsorduló víz a homlokzaton |
| Lefolyócső | Levezetés a terepszintig | Kifolyás a lábazat tövébe, csatlakozás nélkül |
| Elvezetés a terepen | Zárt csővel a befogadóig | Közvetlenül a ház mellé ürített víz |
| Befogadó | Szikkasztás, gyűjtés vagy csatorna | Ház közelébe tett, alulméretezett szikkasztó |
| Terep és burkolat | A felszíni víz elvezetése a háztól | Ház felé lejtő járda vagy kert |
Tető és ereszcsatorna
Az ereszcsatorna és a lefolyók méretét a tetőfelület és a helyi csapadékviszonyok alapján kell meghatározni. Ezt a bádogos vagy a tervező számolja ki, a gyártók méretezési táblázatai alapján. A lapostetőről lefolyó víz kezeléséről, a vészkifolyóval együtt, a lapostetőről szóló cikkünk szól.
Ha a csatorna túlcsordul, a víz a homlokzaton fut le, és a lábazatnál csapódik a falra. Az eresz alatti sávon ezért a karbantartás is része a vízelvezetésnek: ősszel a lombot, tavasszal a hordalékot el kell távolítani.
Lefolyócső és bekötés
A lefolyócső alját zárt rendszerbe, a terepszint alatti elvezetőcsőbe kell bekötni, tisztítóidommal vagy homokfogóval, hogy a levél és a hordalék ne tömítse el a vezetéket. A lefolyó rögzítőbilincseit ICF falon a betonmagba kell horgonyozni, mert a bennmaradó zsaluzat polisztirol héja terhet nem tart. A hosszú rögzítők a külső héjon átmennek, ezért a vakolatba tömítetten kell bevezetni őket.
Egyszerű, de ma is gyakori megoldás a lefolyó végére tett kifolyóidom, amely a vizet a lábazat elé önti. Ez a legrosszabb hely: a víz a fal tövében gyűlik össze, és lefelé a szigetelés mentén keres utat.
Befogadó
A befogadó kiválasztása nem ízlés kérdése. Azt, hogy a csapadékvíz a telken belül elszikkasztható-e, bevezethető-e a közterületi csapadékcsatornába vagy árokba, a helyi önkormányzati és közműszolgáltatói szabályok döntik el, ezért a hatályos feltételeket érdemes az önkormányzattal és a tervezővel egyeztetni. A vizet a szomszéd telkére átvezetni a gyakorlatban nem elfogadható megoldás.
- Szikkasztó. Csak vízáteresztő talajban működik, és csak megfelelő távolságban a háztól. Hogy a talaj alkalmas-e, azt a talajvizsgálat mutatja meg, a méretet és a helyet a tervező adja meg.
- Esővízgyűjtő tartály. Kertöntözésre hasznos, de túlfolyóval kell szerelni, amely telítődéskor a szikkasztóba vagy a csatornába vezeti a többletet.
- Csapadékcsatorna vagy árok. Ahol van és engedélyezett, ott a legkiszámíthatóbb, de a bekötés feltételeit előre meg kell kérdezni.
Szivárgó és tetővíz: két külön rendszer
A szivárgó vagy dréncső az alap mellett a talajban mozgó vizet gyűjti össze. Hogy kell-e, azt a talajmechanikai szakvélemény és a talajvízviszonyok döntik el. A legfontosabb szabály, hogy a tetővizet nem szabad a szivárgóba kötni. A szivárgó arra készül, hogy a talajból lassan beszivárgó vizet elvezesse, nem arra, hogy egy zivatar összes tetővizét a fal mellé juttassa. A két rendszer külön csővel fut, és legfeljebb a végén, egy aknában találkozhat, ha a tervező így rendelkezik.
A terep lejtése
A felszíni víz elvezetésének alapja a jól kialakított terep. A ház körül a talajnak és a burkolatnak a faltól elfelé kell lejtenie, a visszatöltött földet pedig rétegenként tömöríteni kell. A rosszul tömörített visszatöltés évek alatt megsüllyed, és a kezdetben jó lejtés a ház felé fordul. ICF háznál a visszatöltésnél a vízszigetelés védőrétegére is vigyázni kell, ezért a tömörítés óvatos munkát kíván.
A háztól elfelé lejtő, zárt csatlakozású járda vagy egy kavicsos sáv tovább csökkenti a lábazatot érő felcsapódó vizet. Ennek kialakításáról a járdáról és a lábazat védelméről szóló cikkünk szól.
Burkolt felületek
A terasz, a kocsibeálló és a kocsifelhajtó nagy, zárt felületek, amelyekről a víz gyorsan lefolyik. Ezeket is a háztól elfelé kell lejtetni, és ahol a lejtés a ház felé adódna, például egy garázskapu előtt vagy egy lejtős telken, ott vízelvezető folyóka gyűjti össze a vizet. A folyókát ugyanúgy a befogadóba kell vezetni, nem a ház mellé.
Mikor kell eldönteni
A csapadékvíz-elvezetést nem érdemes a kertépítésre hagyni. A terepszint alatti csöveket, a tisztítóaknákat és a lefolyók bekötési pontjait a földvisszatöltés előtt célszerű lefektetni, mert később a kész járdát és a kertet kellene felbontani miattuk. A tervben ezért legyen külön vízelvezetési rajz, amely a lefolyók helyét, a csövek nyomvonalát és a befogadót is megmutatja.
Összefoglalás
A ház körüli víz útja: ereszcsatorna, lefolyó, zárt elvezetés, befogadó, és mindenhol a háztól elfelé lejtő terep. A tetővíz nem kerülhet a fal tövébe és a szivárgóba sem, a befogadót pedig a talaj és a helyi szabályok határozzák meg. ICF háznál ez a betonmag védelmét szolgálja, mert ami nedvesség bejut, az lassan távozik. Ha a ház körüli munkákat a szerkezettel együtt tervezné, kérjen ajánlatot.
